46.

Hallo Leute!
A hétvégén végre megérkezett hozzánk is az - általam legalábbis biztosan - oly régóta várva várt hó. Ennek örömére már szombaton elkészítettem az év első - igaz, a hó mennyiségére való tekintettel csökkentett méretű - hószobrot, nevezetesen egy csigát, amelynek mind élete fénykorát, mind tragikus halálát dokumentáltam:

Igen, szegény e vérszomjas állat gyomrában végezte, de azért meg kell jegyeznem róla (nem a csigáról :D), hogy ő volt az egyetlen a családban, aki - engem nem számítva - felhőtlenül örült az égi áldásnak és velem együtt rohangált, ugrált, hempergett, meg amit csak el lehet képzelni. Vérbeli husky. :P Másnapra viszont elegendő mennyiségű hó kerekedett egy méretesebb alkotás készítéséhez, de sajnos, miután vagy negyed órán keresztül próbálkoztam a hó golyóvá tapasztásával, rá kellett jönnöm, hogy a minősége hóemberkészítésre nem alkalmas. Sebaj, gondoltam, rajtam nem fog ki, egy nagy kupacba összehordtam a havat és a kétórányi kemény munka végül meghozta gyümölcsét, elkészült a nagy mű, voilá:

Hópolip *.*

Így örül egy husky a hónak.

Végezetül el kell újságolnom nektek, hogy mától végre papírom is van róla, hogy B2-es szinten tudok németül. :) Bár a bizonyítvány kézhez vétele nem csekély áldozatomba került (egy egész órával később értem haza miatta :P), megérte. Ugyanis hiába indultunk el nagy sietve három óra huszonötkor - ahelyett, hogy tovább próbáltunk volna -, hogy még a negyvenes buszt elérjem, e tervemet meghiúsította az a tény, amelyet a nyelviskolában közöltek velem, és amelytől nem kicsit lettem ideges: csak négytől lehet átvenni... -.- Nem gond, ekkor már eldöntöttem, hogy amíg nincs a kezemben a bizonyítvány nem megyek haza, így hát Borca és Edit távozása után fölös szabadidőmet Az ember tragédiájába merülve töltöttem el.
És ha már hó, zárom soraimat a Red Hot Chili Peppers Snow című számával.
http://www.youtube.com/watch?v=o7MhpFF1vv0