2017. 08. 06.

Üvegszilánkok

Tulajdonképpen nem erről akartam ma írni. És azt is megígértem, hogy kicsit hanyagolom a napló dolgot, de hát ma mégis olyan történt, ami kikívánkozik belőlem mert iszonyatosan felráncigálta az agyamat a plafonig (hogy disztingváltan fejezzem ki magam). Mert hát nem olyan kellemes dolog egy pirkadatkor fekvés után, 40 fokban, mérsékelten forgó gyomorral üvegdarabkákat sepregetni. Ilyenkor az embernek mindig eszébe jut, hogy mégiscsak tudott valamit az a Murphy csávó, mert hát tényleg: ami meg tud, az meg is. Amikor az ember kicsit célközelben érzi magát, akkor a nagy és sérthetetlen, élet nevű valami mindig tud adni egy jó csípős pacsit - tudjátok, mint a viccben: az arcodba, egy székkel, ami vasból van stbstb. -, hogy eszedbe jusson, hogy ez a Murphy aztán tényleg... Na jó, persze azért nem annyira súlyos a helyzet, mint egy pacsi Hulktól, de azért csak ideges lesz az ember. Mert mi a sztori röviden? 
A célközel: kb. 10 éve lehetett utoljára kifestve a szobám. Akkor már éppen ott jártunk, hogy végre csak és kizárólag az ÉN SZOBÁM volt, a kedvenc színem meg a zöld. A bonyodalmat a történetben az okozta, hogy akkoriban a családi berkekben az ócsóhipermarketes fehér diszperzit dívott, meg a festékboltban beszerezhető legolcsóbb tubusos színező. Na most a kibontakozásban a festékiparban nem jártas 10 év körüli Nórika számára kiderült, hogy az általa vizionált szín nem érhető el ezen típusú és minőségű anyagok ilyen módon történő keverésével. Sőt. A zöldnek titulált színezőpaszta egy simlis gazember, aki csak a tubusban olyan szép zöld, mint ahogy annak a rendje és módja van, a fehér diszperzittel keverve határozottan - de természetesen, mivel (áldozatul esve a festékgyártók kedvesen és szándékosan eltúlzott színezőképesség-megjelölésének) csak egy tubust vettünk, igen halovány - kék színt ad. Ezek után Nórika egy kis hisztivel már csak annyit tudott elérni, hogy (sárga színező nem lévén) sárga tempera hozzáadásával enyhén zöldessé sikerült tenni az árnyalatot. Na ez a gyönyörű festék köszöngetett a falról az elmúlt 10 évben, és most (2017) végre sikerült eljutni odáig, hogy nemzsákbamacska előre bekevert hunyor fantázianévre hallgató ZÖLD festékkel kifestettünk. Ami nem olyan nagy meló, de miután előtte nagymamám szobájának komplett felújítását is elvégeztük (a kitudjamegszámolnihányéves tapéta lekapargatásától a fal-, ajtó-, ablak- és radiátorfestésen át a padlószőnyegcseréig) már nem tudott kiváltani kitörő örömöt a kész mű látványa sem (pedig tényleg gyönyörűséges lett). És ezek után már csak az átlagos gyerekszobában a sok-sok év alatt annak rendje és módja szerint (na már megint, amúgy nem is szoktam használni ezt a kifejezést xD) felgyűlt hasznos-haszontalan tárgyak néhány napnyi folyamatos pakolgatása, válogatása és kidobálása várt volna rám, hogy egy egyetemistához illő, és legfőképp jól használható szobát varázsoljak.
A pacsi: na hát ebbe a gyönyörűen megkomponált levesbe három dolog együttes előfordulása köpött bele. A szél. A figyelmetlenség. És az üvegablakos ajtó. Igen-igen, tudom hogy mindig ki kell támasztani, de we are just people és ezt kivételesen nem is én követtem el. És az ajtókitámasztó plüssállat is el volt távolítva a helyéről a festés miatt. Nohát ezért sepregettem én a végkifejletben ama üvegdarabkákat.
Szóval így szállt el a szobával kapcsolatban a yippiyaymármajdnemkész érzése. De sebaj, legalább így nem olyan szívszorító búcsú az üvegre ragasztgatott mindenféléktől. Meg se néztem inkább mik voltak azok, mehet az egész egyben a levesbe. 
Amikor ilyenek történnek velem, valahogy mindig ez a pár sor jut eszembe: "Hé, ha valami van de nem az igazi még, ne remélj! Lesz még rosszabb." 
És egy pár pillanatig boldog leszek tőle. De aztán rögtön eszembe jut az is, hogy nem szeretem ezt a dalt. Mert az a fülbemászós fajta, ami miután bemászott még berágja magát az agyadba is, hogy órákig ezt dúdold, majd még napokig a legkülönbözőbb szituációkban törjön a felszínre, és idegesítsen minden alkalommal, hogy csak ezt az egyetlen sort tudod belőle. De most legalább elégtételt vehetek azzal, kedves Olvasóm, hogy továbbadtam Neked ezt a roppant kellemes érzést. Ne aggódj, lesz még rosszabb.
https://www.youtube.com/watch?v=vDvPibUdNzM