2018. 03. 17.

Nyitni kék'!

Tavasz. Még van pár nap a napéjegyenlőségig, de tavasz van. 7 °C, hideg eső csordogál a kabátujjakon, metsző szél löki időnként orcánkra a cseppeket, szipogás, sapka-sál, az előrejelzésben hó és fagy, de érezzük, hogy tavasz van. Már csak este megy a központi fűtés, és most mamuszban betakarózva pötyögök "békaláb" ujjakkal, de hát mégiscsak tavasz van. Mert mi más lenne? Aki kinyitja a fülét a tavasz legadekvátabb indikátorára, már tudja. Kilépve az ajtón, a zárt ablakon át is behallatszó verébkáoszból először a cinegék ütik meg a fülünket: élesen és hangosan szakítják át a csurihad csicsergésfátyolát: nyitni kék' (néhány növény már kezdi is megfogadni ezt a jótanácsot). Néhány perc gyönyörködés után már ezt a cinkeszót lesz nehéz a háttérbe szorítani, de érdemes, így meghallhatjuk a feketerigó végtelenül hipervariábilis trilláját. Ha feladtuk a próbálkozást, hogy felfedezzünk két egyforma motívumot, figyelmünket a környező kéményekre, magas facsúcsokra irányítva (amikor éppen nem foglalják el éneklőhelyét a vadgerlék) észrevehetjük az első visszatérő rozsdafarkút, aki kényszeredett torokköszörülésével rögtön a szívünkbe lopja magát (no meg persze egész nyáron a tetők és kémények vendégeként az egyik legkönnyebben megfigyelhető szárnyas lény). Egy cseppet eltávolodva az épületektől a kertvégi fasor felől dallamos ének ütheti meg a fülünket, de forrását megállapítani nem könnyű, többnyire jól elrejtőzik az alacsonyabb ágak között: az erdei pinty. Na de ez a sűrű fasor már roskadozik a különösebbnél különösebb énekű és színezetű madaraktól, éles érzékszervek kellenek (vagy egy jó távcső), hogy észrevegyük és megkülönböztessük őket: tengelic, zöldike, csíz, természetesen elegyedve a korábban felsorolt ház körül is előforduló fajokkal. Aztán ha kiszabadulunk a falu öleléséből a közeli erdőbe, rétre, furcsábbnál furcsább nevű és szebbnél szebb énekű tollasokkal futhatunk össze a röptében is éneklő sordélytól a seregélycsapatokon, harkályokon, szarkákon és dolmányos varjún át a citromsármányig. Ha pedig még ennél is messzebbre kalandozunk, ahol a fákon kívül vizet, netán folyót is találunk, metálfényű tőkés récék és szemtelen sirályok is vidáman úszkálnak, repkednek körülöttünk. Érzitek már, hogy tavasz van?

U.i.: Ezen madárfajok mindegyikét sikerült az elmúlt egy hét alatt megfigyelnem/lencsevégre kapnom, mindössze nyitott füllel és szemmel járás és egy nagy nagyítású videokamera segítségével:
házi veréb, kék cinege, széncinege, feketerigó, balkáni gerle, házi rozsdafarkú, erdei pinty, tengelic, zöldike, csíz, sordély, citromsármány, szarka, nagy fakopáncs, seregély, dolmányos varjú, tőkés réce, sárgalábú/sztyeppi sirály, szürke gém (ezt Pesten láttam, elrepülni a II. Belklinika felett).



Ha titeket is érdekel a madarászat, kalandra fel! 
~Ez itt a reklám helye~
Az azonosításban sokat segít a Magyar Madártani Egyesület appja: